Rapesz

Nem fogom magam felesleges érzésekbe, illúziókba, és kényszerképzetekbe hajszolni magam. Ennél már jobban ismerem ezeket. Mikor legutoljára ezt tettem, annak hónapokig tartó érzelmi káosz lett a vége. Akiért megtettem, már rég nem olyan kapcsolatban áll velem, mint akkor. Kár, nagyon szerettem. Azóta minden ilyen érzés elmúlt, és már csak egy gyenge szálú barátság él. Rá gondolok, de már nem jelent semmit. Olykor viszont vágyom ezekre a dolgokra, mert tudom, hogy valaki jelent számomra annyit, hogy szenvedjek miatta. Kár, hogy ma nincs ilyen, de egyben jó is. Jól érzem magam, de hiányzik is valami. Olyan, mint ha velem lenne egy lemerült mobiltelefon. Be van kapcsolva, de használhatatlan. Beszélni tudok róla, mégsem működik. Azért írom ezt le, mert elgondolkodtam, talán mégis lenne olyan lány, akiért érdemes lenne mindezt végigcsinálni. Talán lenne olyan….

De pillanatnyi jólét? Örömök? Nem biztos, hogy jó ötlet. Talán még sincs ilyen lány. Ez egy rohadt helyzet. Nagyon rohadt. Ezért kell minél hamarabb választ találnom rá. Mihamarabb. Közben elgondolkoztam, hogy más vajon hogyan is döntene? Elképesztő. Lelépne a problémák elől? Lépésenként oldaná meg?

Személy szerint nem találtam soha a megfelelő választ. Ezerszer átgondoltam. Rágódtam. Elvarázsol, elbűvöl. Talán meg is tenném érte. Nagyon sokat gondolkozom ezen. Érdekes. Majd meglátjuk….

Érzések és pofonok -

és most a mondat kezdő betűket olvassátok össze....

Rám jött az elmerenghetnék. Visszagondoltam a régi időkre. Bár, igazából nem is volt rég. Ahogy valaki egyszer megírta "Ez nem a múlt, ez csak a jelen apropója". Azt hiszem, igaza volt.

Eszembe jutottak azok az idők, amikor kijártam parkba. Jó volt, elmúlt. Rájöttem, hogy mennyi más, hasznosabb dologgal tölthettem volna el az időmet ahelyett, hogy ott ülök, és csak vagyok. Létezem. Mintha ott sem lennék...Járhatnék akkor bárhol, nem tűnne fel, hogy nem ülök ott csendben, zenét hallgatva. Azt is csak fülhallgatón. Nem azt mondom, hogy nem volt jó. De nem volt nekem való. Akkor azt hittem. Rájöttem, hogy mégsem.

Emlékeztem arra is, amikor minden szerdán találkoztam egy nagyon jó barátommal. Volt, hogy csak ültünk, és beszélgettünk. Volt, hogy sétáltunk, és beszélgettünk. De volt, hogy kimentünk tópartra, és ... Beszélgettünk. Ezek a találkozások tették széppé a napom, és a hetem. Aztán megváltozott az órarend, és ezzel együtt a barátság is. Az élet tanrendjébe vagyunk beosztva, és semmit nem tehetünk ellene...Azóta alig találkoztunk, alig beszélgettünk...Milyen jók is voltak azok a szerdák.

Tudom, hogy azért jók ezek az emlékek, mert eszembe juttatják: Kötődtem valakihez. A kötődést nem szerelemnek kell érteni. Ebben az írásomban egyetlen személyhez fűzött szerelem, de róla később.

Nem olyan régen megismertem egy lányt. Szinte naponta találkoztunk, nagyon jól elvoltunk. Imádtam vele lenni. Amikor vártam rá, még az is tetszett, mert tudtam, hogy megéri. Igazam lett...rövid távon. Ez a kapcsolat is jól elkallódott. Beszélünk még ugyan, de..ez már nem ugyanaz. Akihez szerelem fűződött, na most jön ő. Életemben először éreztem valaki iránt ilyent...Illetve nem. Rosszul mondom. Előtte volt még egy lány. 2009 nyarán. Azok is milyen jó idők voltak, Istenem! Nyár, Balaton, 2 nap kikapcsolódás, 3 hónap reménytelenség. Ez van.

Nos, akibe életemben másodszorra szerelmes voltam, viszonozta az érzést. 8 hónapig tartott a kapcsolat...Erre csak annyit szoktam mondani: "Életem legboldogabb 4 hónapja volt a vele töltött idő...Kár, hogy 8 hónapig jártunk." Ekkor történt, hogy kikészültem idegileg. De én csak arra a négy hónapra tudok emlékezni. Mintha valami gonosz kis törpe ellopta volna a rossz dolgokhoz fűződő emlékeim, és a lányhoz fűződő minden érzésem. Se jót, se rosszat nem érzek iránta. Semmit.Köszönöm ennek a kis törpének a tolvajkodást.

Régebben nem aludtam el a buszon...jutott eszembe körülbelül 15-20 perce. Most pedig a Jenő-Székesfehérvár útvonalat végigalszom, és vissza ugyanez. Pedig előtte még kávézom is. De jó lenne nem olyan kimerültnek lenni, hogy rendszeresen elaludjak. De magamat hajszolom bele. Későn fekszek le aludni, pedig tudom, hogy korán kelek. Régen az 5:55-kor induló busszal mentem, most örülök, ha futva elérem a 7 órásit. Úgy látszik, ez ezzel jár. "Ez" alatt értem a zenekari ügyek szervezését, a délutáni és esti focikat, a gitározást, és most már ide tartozik a rádiózás is.

Most pedig azon gondolkozom, hogy miért kell visszaemlékezni ezekre, mikor már úgy is elmúltak ? Igaz, a múltban ezek ugyanúgy ott vannak. Ugyan úgy elérem az 5:55-s buszt, sőt, várok is rá. A múltban ugyanúgy örömmel várakozok, és teszem szabaddá a szerdámat. Szerelmesen kelek, és gyomorideggel fekszek le. De ez már a múlt. Arra kell törekednem, hogy a jelen legyen számomra tökéletes. Hogy itt alakítsak ki, egy rendes, nekem megfelelő életvitelt. Ha kell, visszanyúlva dolgokért a múltba. Mert ez a jelen előbb-utóbb a múlt lesz, amire vágyakozva emlékszem majd vissza. Vagyis a jelen apropója...Ugyebár.. A jelen a múltad lesz, a múltad a jövőd.Az egész élet egy körforgás.

Így megy ez...

Vikinek mutattam ezt az oldalt. Gondoltam írok ide, mert beugrott, hogy van. Beszélgetek vele, Grétával, és Nikivel :D Szól a Stiff Bastard. Jól érzem magam. Ja, közben koncertet szervezkedek. III éves Grav!ty szülinapot :D 

Egyszerűen utálom a szappanoperákat :D Most kellett rájönnöm :D ( Mondjuk eddig is tudtam, de most jön ki belőlem ). Van ez az árvaangyal vagy mi a ló×asz...Nem tudom, hogy húgaim hogyan tudnak leülni, és megnézni. Napi 1 óra elmegy az életükből erre a szarra. De ezek a címek is...vadangyal,árvaangyal...Istenem! Mikor lesz már szűz angyal, meg kurva angyal ? :D Vagy ha nem angyal lenne akkor összedőlne a világ ? :D A szappanoperákban amúgy személy szerint azt utálom, hogy sablonos, lagymatag szarkupac az összes. De tényleg. Sajnos elég sokat láttam régebben ( kényszerből :-D ) és hallottam ( vagy még mindig hallgatom, mint pl. most is -.- ) és már maga a főcím felbasz :D Meg maga az, ahogy az operatőrök dolgoznak. Nagyon idegesítő. Rögzített kameraállás, amiben mindig van 1-2 baki. De a többség észre sem veszi .. Na mindegy, nem dühöngök, de ennek ki kellett jönnie :D 

De bizony nem ám :-) Két és fél hónapja írtam utoljára. Életem legzűrösebb két és fél hónapja volt.

Egy gyors összegzés
Június 19. - Cinivel szakítottunk. Mégis csak elfogyott a vénásan kapott szerelem.Július 4. - Fellépés a Grav!tyvel Jenőben. Eddigi legjobb helyi buli :-)

Július 14. - ÖsszejöttünkTimivel.
Július 18. - Szakítottunk Timivel.

Július 23. - Összejöttünk Timivel.

Július 24. - Fellépés Taliándörögdön. Valószínüleg utoljára.

Július 25. - Megismertem Ropit O.O - Ami nagyon jó döntés volt :-)
Július 26. - Szakítottunk Timivel.

Július 30. - Összejöttünk Timivel. - Ismét egy jó döntés ^^

Auguszus 1. - Kiesett Hamilton a Hungaroringen :S. -Na ez ilyen mellékes volt :D-

Ismét leültem, és ismételten nem tudom, hogy mit is kéne írnom. A címet begépeltem ugyan, de még mindig nem tudom, hogy mi legyen a téma, amiről hosszú sorokon át olvashatsz majd. Ez is a címet igazolja, ez a tehetetlenség. Ez a rohadt kellemetlen dolog, ami néha természetesen adódik, néha pedig a körülmények áldozatává vált embernek van effajta érzése. Amikor természetesen adódik, az akkor van, mikor az ember még csecsemő, egy aprócska emberi lény. Tehetetlen, mert nem tudja irányítani érzéseit, nem tudja kifejezni gondolatait. Tehetetlen saját testében, és kiszolgáltatott az egész világnak. De hál' Istennek a szülők mindig ott vannak, és segítenek neki elérni célját, kielégíteni szükségleteit úgy, hogy ne érezze magát tehetetlennek, kiszolgáltatottnak, és ami a legfontosabb, elveszettnek. A másik eset az, mikor a körülmények bekavarnak, és tehetetlennek érezzük magunkat. Ez például olyankor fordul elő, mikor egyik családtagunk, barátunk, vagy szerelmünk ( egyszóval szeretteink ) kerül rossz helyzetbe, gondja, problémája van, és mi nem tudunk rajta segíteni. Látjuk rajta, hogy szarul érzi magát, látjuk a könnyet a szemében, mégis tehetetlenek vagyunk, nem tudunk semmit sem tenni az ellen, hogy ő ne érezze rosszul magát, ne érezze magát elveszettnek. Mert az ember egy furcsa faj, ha gondja van, mindig elveszettnek érzi magát. A két típus, a 'saját magam talpra állok', és a 'segítsen már valaki' közt sincs olyan nagy különbség, ugyanúgy emészti magát mindkét típus. És ekkor ő is tehetetlen. Lehetünk tehetetlenek akkor is, ha valamihez nem értünk. Tehetetlenek vagyunk, mikor megzsarolnak, vagy fenyegetnek olyannal, amit a világon a legkevésbé szeretnénk ( Megölnek,szakítanak, vagy egyszerűen 'csak' megvernek ). Akkor is tehetetlenségünket bizonyítjuk, mikor annyira haragszik ránk valaki, hogy akármennyire is pedálozol, nem áll veled szóba. Rengeteg olyan helyzet van, mikor tehetetlennek érezzük magunk. De mindig jusson eszünkbe, ha szar is az egész, és már nincs fény az alagút végén, soha ne tegyünk olyant, amit később megbánnánk. Soha ne csináljunk olyant, amiért más érezné magát tehetetlennek. Amiért más hibáztatná magát, hogy miért nem tudta megakadályozni. Legyen ez a szemünk előtt, és ha tehetetlenek is vagyunk néha, mindig jön egy jobb, egy szebb időszak az életünkben, csak győzzük kivárni !

Hmmm ... Hol is kezdjem... Odaértünk FeZen Klub-ba, és Meliék nyakamba ugrottak, ami tök jól esett, meg jó volt őket látni. Aztán vártunk sokat, addig is kértem Pannitól (pultos) egy plakátot, amit a Tomi aláíratott minden depitaggal a koncert után. De nem ez a lényeg, én most a ReACToR koncertről szeretnék pár sort írni, ami szerintem az este legjobb koncertje volt. Hmm...Hallottam róluk, 1-2 számukat ismertem is. De, hogy ennyire lendületes koncertet adjanak, azt nem gondoltam volna. Elkezdődött a koncert mindenféle intro nélkül, és nemes egyszerűséggel játszották a rock&roll-t, Feljött a gitáros, majd az énekes a színpadra, és nyomták a ZENÉT. Elbaszták kicsit azzal, hogy a keverőnél szarakodott valaki, és basztatta a srácokat, de ennek ellenére egy igazán fasza koncert volt.JOBB MINT A DEPRESSZIÓ ! szerintem. És kaptam ajándék CD-t, és alá is írattam, tehát még egy jó pont :) Köszi a koncertet srácok !

Üdv MINDENKINEK!!!!!! HELLO EVERÍBÁDÍ !!!!!!!!!!!!! HY ALL PEOPLE !!!!!!!!!!!!!! xD

Hát igen. Mostanában olyan menő dolog informatika órán blogbejegyzést írni.....Gondoltam, én miért ne lógjak ki a sorból  ? xD Itt ülök, és várom, hogy végre mehessünk. Ma megyek Dabasra. Cinihez :) Igen, Ő a barátnőm :) Hát ja...Már 40 napja...asszem...vagy csak 39? :O Ma járt itt a mikulás xD Hülye köcsög egoista faszkalap :D A saját képével ellátott csokit osztogat -.- De a húsvéti nyúl se különb xD No mind1. Nem akarok többet írni. Mehetüüüüüüüüüüüüüüünk . Ennyit gondolkoztam, hogy mit írjak. Eltelt az idő, menni kell :) Mert ez olyan menő xD